A jelenlévőket először Adrian Beșa, a hitközség elnöke köszöntötte, majd néhány mondatban az ünnep eredetéről és annak jelentőségéről beszélt. Elmondta, a hanuka nem egy tórai ünnep, hanem annak az időszaknak állít emléket, amikor a Makkabeusok – a szíriai görögök felett győzelmet aratva – véget vetettek a zsidók vallási üldöztetésének.
Az időszámításunk előtti II. században a Júdeát kormányzó görög uralkodó, IV. Antiochosz, az addig vallási önállóságot élvező Júdeában korlátozó intézkedéseket vezetett be, hogy elősegítse a hellenizmus térhódítását. Elhelyezte Zeusz szobrát a szentélyben, megszentségtelenítve azt, és arra kötelezte a zsidókat, hogy a Tóra szigorú tilalmát megszegve boruljanak le a városokban körülhordozott bálványok előtt. Ennek hatására Mátitjáhu felkelést robbantott ki, majd fia, Júda Mákábi vezetésével egy maroknyi zsidó csapat győzelmet aratott a túlerőben lévő szír-görögök felett, megtisztították a szentélyt, és újból felavatták azt. Ennek emlékére nevezték el az ünnepet Hanukának, ami héberül „felszentelést" jelent.
A templom elfoglalásakor újra használatba akarták venni a Szentélyt, s ehhez meg kellett gyújtani a mécsest (menórát). Az ott talált, egyetlen napra elegendő olaj csodás módon nyolc napig égett a menórában, ez az idő elegendő volt arra, hogy új megszentelt olajat készítsenek.
A hitközség elnökének beszédét követően a Budapestről érkezett Asztalos Károly rabbi, és az őt elkísérő Gara István kántor léptek a közösség elé. A kántor ünnepi éneket énekelt, majd a rabbi is megosztotta ünnepi gondolatait a helyi közösség tagjaival.
Asztalos Károly rabbi Zakariás próféta könyvében leírt látomásokról beszélt, és arról a megtérésre való felszólításról, mely Izraelen keresztül az egész emberiséghez szól. Rámutatott arra is, hogy minden világosságnak és hatalomnak az egyedüli forrása az Örökkévaló. Kiemelte: Zakariás próféta jelmondata egyben a makkabeusi ünnep jelmondata is: „Nem hadsereggel, nem hatalommal, hanem az Örökkévaló szent Szellemével!”, melyet valójában az egész zsidó történelem jelszavának is lehet tekinteni.
Az ünnepi beszédet követően a rabbi meggyújtotta az imaházban álló hanukai menóra első lángját, majd a jelenlévők egy kis szeretetvendégséggel folytatták a közös délutánt. Természetesen az asztalokról nem hiányozhattak a hanukai ünnepnapok idején fogyasztott olajban sült ételek, így a friss fánk, krumplis palacsinta, kruplifasírt és egyéb finomságok várták a falatozókat.
Az ünnepi étkek elfogyasztását követően a jelenlévők a zsinagóga és az imaház között felállított szabadtéri menórában is meggyújtották az ünnep első lángját. Az elkövetkező napokban pedig, összesen nyolc napon át, egy-egy további lángot gyújtanak meg a közösség tagjai.
Hag szaméah!